Az életemnek hajnalán, mikor az arcod beszélt nékem

Az életemnek hajnalán,
mikor az arcod beszélt nékem.
Nem mondtam ezt a szót: „ANYÁM”,
kedves szavadra nem feleltem.
Fölém hajoltál csendesen,
sok éjszakát nappallá tettél,
mindenem voltál énnekem,
lassan engem felneveltél.

Az elmúlt évekért,
azért, hogy engem így szerettél,
az eltelt percekért,
amíg te engem felneveltél.
Hadd mondjak én hálát az Istenemnek!
(Áldjon meg téged!)
Neked e csokrot nyújtom át,
édesanyám!

Ha mondom én e szót: „ANYÁM”,
csodálatos ennek csengése,
szeretetről, mely végtelen,
beszél egy új reményt ígérve.
Szívem hálával telve most,
szólítom neved, mint oly régen,
kitárom két karom feléd,
így áldjuk jó anyánk örökre.

Home


Next song