Nem ad ilyet senki más

Mikor olyan összetört a szíved,
Nem adod a nagymenőt, a lázadót,
Menekültél sokszor mégis így lett,
Belül az a hang ma végre szól,
Leporolod azt a régi könyvet,
Belelapozol és újra szomjazol,
Lepereg az arcodon a könnyed,
Ki tud befogadni ennyi jót?

Nem ad ilyet senki más, csak Jézus,
Neve beragyogja minden évszakod,
Ugye milyen messze már a rég' út?
Utad olyan tiszta, mint a hó,

Nem ad ilyet senki más csak Jézus,
Mert ki az aki mindig lát és él,
Ki az aki megbocsát mindenen túl,
Gyere csak és mond mi fáj,
Ha tele van a nagy pohár,
A szíved ahogy van csak tárd az Úr elé.

Hazugok a pillanatnyi vágyak,
Mire oda érsz már látod délibáb,
Nem igaz a csillogás a bánat,
Darabokra hull a szép virág,
Sohasem a láthatókra nézni,
Ez az amit megtanulsz sok éven át,
És ami a világot úgy emészti
Te belül azt mégsem éled át!

Home


Next song