Nincsen gyarlóbb az embernél

1. Nincsen gyarlóbb az embernél,
Olyan mint a hulló levél;
És mégis könnyen elhiszi,
Hogy élte vége még messzi!

2. Ifjú képzel fényes jövőt,
A vén ember sok esztendőt,
S aki halálra érett már,
A sok nyárhoz még egyet vár.

3. Hogy itten mindig jót tegyünk,
Az örök üdvre készüljünk,
Időnk azért engedtetett,
Egy, pontig számba vétetett.

4. Halál után ítélet lesz,
Az Úr nyilvánosságra tesz
Mindent, ami itt rejtve volt,
Ki mint élt, itt, tett, avagy szólt.

5. Uram, tégy bölccsé engemet,
Úgy rendezzem be éltemet,
Tudjam, hogy rám üdvösség vár,
Hogyha elszólít a halál.

Home


Next song