Ó, legeltesd drága pásztor

1. Ó, legeltesd drága pásztor,
Legeltesd a lelkemet!
A te édes legelődön
Lelem én meg üdvömet.
Ott terem csak, - sehol másutt
A valódi élet-fű,
Melytől erőt nyer a lelkem,
Fejlődik és bizton nő.

2. Vannak a te legelődön
Kívül még más legelők;
Itt is, ott is a világban
Könnyedén fellelhetők,
Tarka réttel, színpompával,
Bő terméssel gazdagon,
Mindezekben csupa méreg,
S mámorító nedv vagyon.

3. Legeltem én már ezeken,
Meg is rontám magamat;
Ott hevertem nyomorultul,
S elhagyott az öntudat.
Gyűlöletnek, rút önzésnek
Vihara megcsapdosott,
Testiségnek, hamis élvnek
Karma összemardosott.

4. De te jöttél és kihoztál,
S legelődre átvittél
És azóta észre térve,
Az én lelkem újra él.
Oltalmazva legelődön
Még sok miljó juh legel,
Kikkel egykor haza terelsz
Az örök akolba fel.

Home


Next song