Ó, legeltesd drága pásztor

1. Ó, legeltesd drága pásztor, Legeltesd a lelkemet! A te édes legelődön Lelem én meg üdvömet. Ott terem csak, - sehol másutt A valódi élet-fű, Melytől erőt nyer a lelkem, Fejlődik és bizton nő.

2. Vannak a te legelődön Kívül még más legelők; Itt is, ott is a világban Könnyedén fellelhetők, Tarka réttel, színpompával, Bő terméssel gazdagon, Mindezekben csupa méreg, S mámorító nedv vagyon.

3. Legeltem én már ezeken, Meg is rontám magamat; Ott hevertem nyomorultul, S elhagyott az öntudat. Gyűlöletnek, rút önzésnek Vihara megcsapdosott, Testiségnek, hamis élvnek Karma összemardosott.

4. De te jöttél és kihoztál, S legelődre átvittél És azóta észre térve, Az én lelkem újra él. Oltalmazva legelődön Még sok miljó juh legel, Kikkel egykor haza terelsz Az örök akolba fel.

Home Next song