Istenem, mily súlyos kő nyom

1. Istenem, mily súlyos kő nyom,
Ó, hogy mozdul el rólam?
Jól tudod fohászkodásom,
Minden titkos fájdalmam.
Jézus él, s én holt vagyok:
Lelkem bánati nagyok,
Jézusomra nem találok,
Mert a bűnnek útján járok.

2. Ki fordítja el a követ
Bűnnel terhelt szívemről?
Ó, ki adhat már jókedvet,
Gyógyulást betegségből?
Hol találok oltalmat,
Bűnbocsátó irgalmat,
És ki von ki e kétségből,
A nyomasztó nagy ínségből?

3. Fáradt szívem, el ne csüggedj,
Nézd, az Úr föltámadott;
Csak őneki higgy és engedj,
Üdvöd tőle várhatod;
Mert téged halálával,
Üdvözít váltságával,
Boldogít ő érdemével,
Megsegítő kegyelmével!

4. Krisztusunk azért támadt fel,
Hogy te is föltámadhass,
Bűnök éjéből örömmel
Fényes napra eljuthass.
A halálnak völgyében
Ő tart téged kezében,
Hogy majd minden bajt legyőzhess,
S üdvre jutva örvendezhess.

5. Nincs a bűn koporsójában
Az, ki véle föltámadt,
S jár az Isten tanácsában,
Melyet ő nékünk mutat.
Próbáld hát meg szívedet,
Bánd és hagyd el bűnödet!
A követ ő elfordítja,
S nem nyom téged annak súlya.

6. Jézus, add, hogy föltámadjak,
És már itt neked éljek;
Hogy tenéked hálát adjak,
Mindig benned örvendjek;
S egykor az égi honban,
Végtelen boldogságban,
Minden üdvözült hívekkel,
Áldjalak majd a szentekkel!

Home


Next song