Amikor csak Hozzád jöttem

1. Amikor csak Hozzád jöttem,
Elfogadtál, érezem;
Megtört nádat, füstölgő bélt
El nem vetsz Te, Istenem!
Küzdelmemben ott vagy vélem,
Bánatomban vigasztalsz.
Ó, mennyire örvend szívem,
Hogy Te nékem jót akarsz!

2. Ó, ha nézem nyájasságod,
Édes békéd és kegyed,
Számtalan sok adományod
S végre kíngyötrelmedet;
Így aztán, ha önmagamtól
Rád pillantok Jézusom,
Sírhatnék a nagy bánattól
Önmagam felett, tudom.

3. Nem tudok én adni, nem, nem,
Mást, mint bűnös szívemet,
Hozzád való törekvésem,
Változó kedélyemet;
Semmi mást, mint forró vágyat,
Mely eped a menny felé;
Néma könnyet sír a bánat,
Míg jutok az Úr elé!

4. Ó, fogadj el, én Istenem,
Hisz Te szeretsz engemet;
Felfelé van törekvésem,
Minden földit megvetek!
Végre majd ha vonzódásom
Helyes módon célhoz ér,
Megdicsőült arcod látom,
Ott a lelkem majd dicsér!

Home


Next song