Ha az alkony mély csendjében

1. Ha az alkony mély csendjében
Eltűnik a napsugár,
A szívemben sokszor érzem:
Az Úr hálaszómra vár.
Ki a napot fönn az égen
Csodás módon hordozza,
Nekem is Ő a vezérem,
Lelkemet Ő gondozza.

2. Atyám, te leghűségesebb,
Nézz reám, ím itt vagyok...
Elmúlhatnak bár előtted
Nap, hold és a csillagok;
De te mindig szeretsz engem.
Mint atya a gyermekét.
Te vagy az én menedékem,
Erős karod gondoz, véd!

3. Éreztem a mai napon
Áldott Lelked fuvalmát,
Szent Igédben dúsgazdagon
Hintette rám áldását.
Megvallom most mégis néked,
Hogy vétkeztem én megint,
Nem szolgáltam dicsőséged
Szent akaratod szerint.

4. Atyám, bocsásd meg sok bűnöm,
Esdek szent orcád előtt;
Kérni tőled meg nem szűnőm
A segítő új erőt.
Úgy szeretnék mindenekben
Eljárni, mint kívánod,
Mégis sokszor azt cselekszem,
Amit újra megbánok.

5. Néha érzem, hogy a szívem
Olyan hideg, mint a jég,
És a legjobb törekvésem,
Buzgóságom sem elég.
Ilyenkor az égre nézek,
És új erő árad rám;
Megbocsátsz, ha hittel kérlek,
Mert te szeretsz, jó Atyám.

Home


Next song