Ha az alkony mély csendjében

1. Ha az alkony mély csendjében Eltűnik a napsugár, A szívemben sokszor érzem: Az Úr hálaszómra vár. Ki a napot fönn az égen Csodás módon hordozza, Nekem is Ő a vezérem, Lelkemet Ő gondozza.

2. Atyám, te leghűségesebb, Nézz reám, ím itt vagyok... Elmúlhatnak bár előtted Nap, hold és a csillagok; De te mindig szeretsz engem. Mint atya a gyermekét. Te vagy az én menedékem, Erős karod gondoz, véd!

3. Éreztem a mai napon Áldott Lelked fuvalmát, Szent Igédben dúsgazdagon Hintette rám áldását. Megvallom most mégis néked, Hogy vétkeztem én megint, Nem szolgáltam dicsőséged Szent akaratod szerint.

4. Atyám, bocsásd meg sok bűnöm, Esdek szent orcád előtt; Kérni tőled meg nem szűnőm A segítő új erőt. Úgy szeretnék mindenekben Eljárni, mint kívánod, Mégis sokszor azt cselekszem, Amit újra megbánok.

5. Néha érzem, hogy a szívem Olyan hideg, mint a jég, És a legjobb törekvésem, Buzgóságom sem elég. Ilyenkor az égre nézek, És új erő árad rám; Megbocsátsz, ha hittel kérlek, Mert te szeretsz, jó Atyám.

Home Next song