Mily kedves sors jutott minékünk

1. Mily kedves sors jutott minékünk,
Mily drága és mily 'szép a rész!
Az Istent kell ezért dicsérnünk,
Övé legyen a szív, az ész!
Mert minket Ő elválasztott
/: S a népéhez beszámított. :/

2. Reánk tekintett nagy kegyével,
A szíve rajtunk könyörült.
Nem gondolván dicsőségével,
Sem azzal, mi útjába gyűlt.
Ez mégis csak nagy szeretet,
/: Amely elhagyta az eget. :/

3. Nem látott rajtunk méltóságot,
Bennünk nem érdemet s erényt;
Sem jót mibennünk Ő nem látott,
Hanem sok bűnös szenvedélyt;
És nem volt senki, ki ilyen
/: Nyomorban rajtunk segítsen. :/

4. Felvette bűnünk büntetését
Az Úr magára teljesen
S odadta értünk drága éltét
És azzal megszerzett nekem:
Fiússágot, örökséget,
/: Öröklétben örök éltet. :/

5. És fáj nekünk, hogy ezt nem bírják
Örökségképen oly sokan;
De szörnyű, némelyek eldobják
E drága sorsot csúfosan.
Ó ti szegények, jöjjetek,
/: Az üdvforrásból vegyetek! :/

Home


Next song