Mily kedves sors jutott minékünk

1. Mily kedves sors jutott minékünk, Mily drága és mily 'szép a rész! Az Istent kell ezért dicsérnünk, Övé legyen a szív, az ész! Mert minket Ő elválasztott /: S a népéhez beszámított. :/

2. Reánk tekintett nagy kegyével, A szíve rajtunk könyörült. Nem gondolván dicsőségével, Sem azzal, mi útjába gyűlt. Ez mégis csak nagy szeretet, /: Amely elhagyta az eget. :/

3. Nem látott rajtunk méltóságot, Bennünk nem érdemet s erényt; Sem jót mibennünk Ő nem látott, Hanem sok bűnös szenvedélyt; És nem volt senki, ki ilyen /: Nyomorban rajtunk segítsen. :/

4. Felvette bűnünk büntetését Az Úr magára teljesen S odadta értünk drága éltét És azzal megszerzett nekem: Fiússágot, örökséget, /: Öröklétben örök éltet. :/

5. És fáj nekünk, hogy ezt nem bírják Örökségképen oly sokan; De szörnyű, némelyek eldobják E drága sorsot csúfosan. Ó ti szegények, jöjjetek, /: Az üdvforrásból vegyetek! :/

Home Next song