Földi hiúságok, néktek végkép búcsút mondok én

1. Földi hiúságok, néktek
Végkép búcsút mondok én,
Bánni fogom, amíg élek,
Hogy néktek is éltem én!
Ó, ha nézem bűnömet,
Melyek nyomják lelkemet;
Fáj a szívem és restellem,
Hogy azokat elkövettem.

2. Gyűlölnöm kellett volna a
Bűnt, mint mérget, mely megöl,
Elhagynom kellett volna a
Bűnt s abban leltem gyönyört;
Éltem a sötétségben,
Amit kellett, nem tettem,
A sok balga cselekedet
Szívet, érzést beszennyezett.

3. Csak a világot szerettem,
De Istennek igéjét
És tanácsát megvetettem,
Ó mily nagy esztelenség!
Bár ezt most beismerem,
- De mi történik velem?!
Minden, mit egykor szerettem,
Most csak kínoz s gyötör engem.

4. Fáj nékem, hogy éltem legjobb
Részét bűnnek éltem én,
Mindenféle tehetségem
E világnak szentelém.
Ó, ha ez eszembe jut,
Arcomba szégyenpír fut;
Kérlek Jézus, vedd el bűnöm,
Kérni ezt én meg nem szűnöm.

Home


Next song