Álmodból, ember, ébredj már

1. Álmodból, ember, ébredj már! Meddig fogsz még aludni? Fel, fel, mert az idő lejár S veszélybe fogsz majd jutni! Így nem állhatsz előtte meg Ítéletre kell majd menned, Hogy fogsz megmenekülni?

2. Körülvett tégedet az éj, Korunk romlottság éje; Alszol mélyen, az Úr beszél De nem ébreszt intése! A rest-nyugvást megkedvelted, A napfénynek hátad veted És így elfordulsz Tőle!

3. Isten kiált s tovább alszol; Ő hív, - de mind hiába, Igéjében erősen szól, De nem hallgatsz reája; Most mindezekre nem ügyelsz, Sőt könnyelmű bűnnel felelsz, Istenre nincs szükséged!

4. Megváltód sír - és te nevetsz, Rettentő bűneidben; Magához hív, - de nem felelsz, Hiába érted minden. Hogy kér! - s nem jut eszedbe sem; Tesz érted többet, mint ember S gúnyolod szeretetét!

5. Pedig gyorsan jön a halál: Elhalt már sok barátod. A bűnben élsz folyton tovább S mint vak ezt már nem látod. Nem félsz, nem kérsz bocsánatot Istentől, tartván bánatot, Míg itt nincs élted vége!

6. Én Istenem! Segíts és add, Hogy szívem belsejében Támadjon fény s én magamat Megláthassam egészen! Ó Jézusom, jövel belém Szent fényeddel és tárd elém Lelkemnek nagy ínségét!

7. Uram, adjad Szentlelkedet Világosságul nékem, Amely felébreszt engemet S ne éljek már a bűnben! Rázz fel engem, mélyen alvót, Hogy értvén jóra intő szód, Ne jussak kárhozatra!

Home Next song