Tebenned bíztunk eleit?l fogva

Tebenned bíztunk eleitől fogva

Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram,
Téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva
Te voltál és te vagy erős Isten
És te megmaradsz minden időben.

Az embereket te meghagyod halni
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Legyetek porrá, kik porból lettetek!
Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint a tegnapnak ő elmúlása
És egy éjnek rövid vigyázása.

Taníts meg azért minket kegyelmesen,
Hogy rövid voltát életünknek értsük
És eszességgel magunkat viseljük!
Ó! Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!
Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon?
Könyörülj már a te szolgáidon!

Tölts be minket reggel nagy irgalmaddal,
Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket,
Ne terheltessünk nyomorúságokkal!
Vigasztalj minket és adj könnyebbséget
És haragodat fordítsd el rólunk,
Mellyel régóta ostoroztatunk!

Szolgáidon láttassad dolgaidat,
Dicsőségedet ezeknek fiain!
Add értenünk felséges hatalmadat,
Mi kegyes Urunk, ó! irgalmas Isten!
Minden dolgunkat bírjad, forgassad
Kezeink munkáit igazgassad.

Home


Next song