Tebenned bíztunk eleit?l fogva

Tebenned bíztunk eleitől fogva

Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva Te voltál és te vagy erős Isten És te megmaradsz minden időben.

Az embereket te meghagyod halni És ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.

Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük És eszességgel magunkat viseljük! Ó! Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!

Tölts be minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!

Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó! irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad Kezeink munkáit igazgassad.

Home Next song