Már nyugosznak a völgyek, az erd?k

Már nyugosznak a völgyek, az erdők

Már nyugosznak a völgyek, az erdők s minden földek, már alszik a világ.
De míg eljő az álom a szívemet kitárom s az Úrhoz küldök hő imát.

Ó! nap, hová tűnél el, hová űzött az éjjel, mely harcban áll veled?
Te nem ragyogsz az égen, de más napom van nékem: betölti Krisztus szívemet.

Már rám borul az éjjel, de bíztatnak reménnyel ott fenn a csillagok,
Hogy engem is a mennybe felvisz az Úr kegyelme, ha a földtől megválhatok.

A test nyugalmat áhít és leveti ruháit, halandóság jelét;
Ezt levetem, Krisztusom rám új ruhát ad, tudom: a dicsőségnek köntösét.

Ti fáradt tagok, mostan tegyétek le nyugodtan a napnak terheit.
Vigadj szívem, te is majd levetheted a bút, bajt s a bűn terhét, mely keserít.

Már álom jő szememre; ki vigyáz életemre, ha most elszunnyadok?
Izrael őrizője lesz házamnak védője: nem érhetnek károk, bajok.

Te légy, Krisztus, oltalmam, nálad lesz jó jutalmam hű szárnyaid alatt.
Te vigyázz csak, Uram, rám nem árt akkor a Sátán, testem, lelkem békén marad.

Ti is távol s közelben akik szerettek engem, békén pihenjetek;
A sötét éjszakába' az Úr világossága őrködjék hűn fölöttetek.

Home


Next song