Hadd menjek Istenem mindig feléd,

Hadd menjek Istenem mindig feléd,

Hadd menjek Istenem mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd.
Ó! sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám s csöndes helyen
Álomra hajtanám fáradt fejem
S nem lesz hol nyughatom és kő a vánkosom
Én álomszárnyakon szállok feléd.

Szívemtől trónodig – mily szent csoda –
Mennyei grádicsok fényes sora.
A szent angyalsereg mind nékem integet:
Ó! Uram, hadd megyek én is feléd!

Álomlátás után hajnal ha kél
Kínos kő vánkosom megáldom én.
Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
Uram hozzád vigyem, mindig feléd!

Home


Next song