Volt idő, hogy Krisztus nélkül

Volt idő, hogy Krisztus nélkül csak magamnak éltem én; Csöndes hívás hangzott bennem, mégis így szólt büszke szívem: „Semmit te, csak mindent én; semmit te, csak mindent én!”

Ám Ő meglelt s nyugtot nyertem ott a kereszt rejtekén. Láttam ott a nagy kegyelmet s büszke szívem lassan engedt: „Van, mit te, de van, mit én; van mit te, de van mit én.”

Napról napra a kegyelme hévvel áramlott belém. Kisebb lettem s azt suttogtam szívem mélyén, forró vágyban: „Többet te és alig én; többet te és alig én.”

Égbe nyúlik sok hegy orma és a tenger ó! mily mély Ámde még nagyobb kegyelme, teljes lett a győzedelme: „Mindent csak te, semmit én; mindent csak te, semmit én!”

Home Next song