Ó! mért hogy Ő, kit angyalének dicsért

1. Ó! mért hogy Ő, kit angyalének dicsért, költötte ránk szerelme kincseit?
Vagy mint a pásztor elveszett után járt; elmémmel fel nem foghatom, miért?
De tudom azt, hogy Máriától van Ő, hogy Betlehemben jászolágya volt,
Hogy Názáretben élt és ott dolgoza;
Ím így jött el Ő, a világ Megváltója!

2. Nem érthetem, miért szenvedett némán, békéje fénylik Golgota hegyén.
A szíve mért szakadt meg a kereszten, tövisből mért kapott Ő koronát?
De tudom azt, hogy megtört szívet gyógyít, bűn, félelem tüzét eloltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja;
Ezért jött el Ő, a világ Megváltója.

3. Majd miképp hódolnak néki a népek, hogy kormányozza földi birtokát,
Kelet-nyugatnak, bűnösnek s a bölcsnek szomját hogy oldja, meg nem mondhatom.
De tudom azt, hogy dicsősége felragyog, hogy amit Ő vet, Ő aratja majd;
Győzelme napja nem várat sokáig,
S őt a világ Megváltóját megismerik.

4. Majd miképpen áldja őt magát a föld, ha egy szavára béke lesz az úr,
Vagy sejted-é az ujjongásnak árját, ha minden szívet lénye majd betölt.
De tudom azt, hogy angyalének ujjong, megváltott lelkek magasztalják őt,
Az ég a földnek, föld az égnek mondja:
Végre Király Ő, a világ Megváltója!

Home


Next song