Ó! mért hogy Ő, kit angyalének dicsért

1. Ó! mért hogy Ő, kit angyalének dicsért, költötte ránk szerelme kincseit? Vagy mint a pásztor elveszett után járt; elmémmel fel nem foghatom, miért? De tudom azt, hogy Máriától van Ő, hogy Betlehemben jászolágya volt, Hogy Názáretben élt és ott dolgoza; Ím így jött el Ő, a világ Megváltója!

2. Nem érthetem, miért szenvedett némán, békéje fénylik Golgota hegyén. A szíve mért szakadt meg a kereszten, tövisből mért kapott Ő koronát? De tudom azt, hogy megtört szívet gyógyít, bűn, félelem tüzét eloltja Ő, Megterhelt lélek láncait leoldja; Ezért jött el Ő, a világ Megváltója.

3. Majd miképp hódolnak néki a népek, hogy kormányozza földi birtokát, Kelet-nyugatnak, bűnösnek s a bölcsnek szomját hogy oldja, meg nem mondhatom. De tudom azt, hogy dicsősége felragyog, hogy amit Ő vet, Ő aratja majd; Győzelme napja nem várat sokáig, S őt a világ Megváltóját megismerik.

4. Majd miképpen áldja őt magát a föld, ha egy szavára béke lesz az úr, Vagy sejted-é az ujjongásnak árját, ha minden szívet lénye majd betölt. De tudom azt, hogy angyalének ujjong, megváltott lelkek magasztalják őt, Az ég a földnek, föld az égnek mondja: Végre Király Ő, a világ Megváltója!

Home Next song