Mért ne zengném én az Istent hálaadó énekbe

Mért ne zengném én az Istent hálaadó énekben,

1. Mért ne zengném én az Istent hálaadó énekben,
Mikor látom, dolgában szent, és jótevőm mindenben?
Végtelen az Úr szerelme, érezheti mindenki,
Aki művét építi, s tiszta szívből bízik benne.
Refr.: Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

2. Miként a sas kitárt szárnya oltalmazza fiait,
Isten erős karja védi benne bízó híveit.
Születésem előtt régen Ő már ismert engemet,
Szeretettel körülvett, most is Ő a reménységem.
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

3. Szent Fiát Ő nem sajnálta, odaadta érettem,
Hogy megmentsen vére által, hogy meghaljon helyettem.
Végtelenség örök árja, mélységed hogy érjem el erőtelen hitemmel,
Élet örök kútforrása!
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

4. Szellemét ő vezetőnek adja örök szavában,
Hogy itt bátran, híven küzdjek, múlandóság honában;
A Szelleme gyújtsa lángra bennem a hit világát,
És a halál fullánkját, nagy hatalmát Ő megrontsa.
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

5. Lelki, testi jólétemről gondoskodik Istenem,
Megóv vésztől, bajtól, könnytől, nem hagy el a reménység:
Isten mindig segít nékem.
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

6. Mikor alszom őriz engem gondviselő szeretet;
Minden reggel vidám szívvel, jókedvűen ébredek.
Hogyha Isten nagy kegyelme nem őrizne szüntelen,
Sivár lenne életem, bűnnek árja eltemetne.
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

7. Nagy jóságát, nagy irgalmát soha el nem felejtem;
Nem terheli ember vállát Krisztusban a kereszt sem.
Ha elmúlt a zord, havas tél, eljő a szép kikelet:
Aki eddig szenvedett, bú fagyától többé nem fél.
Elvész amit ember tett, Isten örök szeretet.

8. Az Úr Isten nagy szerelme el nem múló, végtelen,
Keresztfára feltekintve szívem hozzá emelem;
Befogadott kegyelmébe, hogy e csodás szeretet
Benne bízó éltemet éjjel, nappal védelmezze.
Menny, föld zengjen éneket, Isten örök szeretet!

Home


Next song