Éjjel és nappal, mindig egy magam voltam

Éjjel és nappal, mindig egy magam voltam,
Annyira fájt a magány.
Hallottam énekelni embereket,
És ámulva figyeltem én.

Így zengett: Utaidon, utaidon,
Boldogan indulok már.
Jézusom, mindig veled megyek,
Őrizd az életem.

Énekük éreztem a szívemig ért el,
Bár minden oly furcsa volt még.
Csillogó szemmel mondták nékem a hírt,
Hogy Jézus ma engem is hív.

Nem zavar már, ha rólam gúnyosan szolnak,
Szívük nem élvezte még.
Azt a nagy kincset, amit Jézus adott,
Egy nap mikor engem hívott.

Home


Next song