Mester! A bősz vihar dühöng

Mester! A bősz vihar dühöng, hullám fölé, hullám kél.

1. Mester! A bősz vihar dühöng, hullám fölé, hullám kél. Sűrű a felhő, sötét az ég. Nincsen oltalom, nincsen segély! Nem bánod, ha elveszünk is, hogy alhatol mélyen? Minden percben rettegtet a halál a háborgó örvényen.

Refr.
A szél és habok engednek nekem, csend legyen. A tenger dühe kárt nem teszen, sem démon, ember, vagy akármi legyen. Nem merülhet el a hajó, ha benn az ég, föld s tenger mestere pihen; Szelíden engednek mind nekem, csend legyen, csend legyen; Szelíden engednek mind nekem, csend, csend legyen.

2. Mester, a bú és a bánat, gyötrelmével földre hajt, Zajgó szívem kínjai mélyek: Oh, ébredj s szüntesd a bajt. A bűn és aggály esője zuhog lelkem felett és elveszek, elveszek jó Mester! Siess, védj meg engemet.

3. Mester! A rémület elmúlt, az elemek pihennek, napfény ragyog csendes tükrén, békéje van keblemen. Várlak, óh, áldott Megváltó, ne hagyj el egyedül s vígan érek így kívánt révbe, hol az üdv rám földerül.

Home


Next song