Zarándok utamon haladva én

Zarándok utamon haladva én

Zarándok utamon haladva én, amikor el lankadok
Megfáradt szemem a távolba néz, Felém egy szebb hon ragyog.

Kar:Ott ragyog hervadhatatlan koronám, Int felém egy égi kar
Megváltóm ott reám szeretve vár, Ó bárcsak mennék hamar.

Bár göröngyös tövises is az út és a kereszt oly nehéz
Lábaim vérzik könnyes két szemem, Mégis a távolba néz.

Hogyha az ellenség tör ellenem, remegve meg állok én
„Légy bátor én veled vagyok” hangzik, Megváltóm szava felém.

Vággyal a szivembe igy folytatom utam feléd szép hazám
Mig végre benned megpihenhetek, Harc és szenvedés után.

Nincs semmi érdemem gyarló vagyok, Jézus kegyelme csupán
E hon felé most útban vagyok én, Hol nyugalom vár reám.

Home


Next song