Az utolsó vég vacsorát Jézus megevé

Az utolsó vég vacsorát Jézus megevé
Egybegyűlt tanítványival és eképpen beszélé:
„Szerelmesim vigyázzatok, énvelem szomorkodjatok
Imádkozzatok, mert elközelgett az óra, hogy el kell válni
A keserűség poharát nékem ki kell üritni.

Pétert, Jakabot és Jánost magához vevé
És nagy félelmek közt mentek az olajfák hegyére,
Még Ő érzé fájdalmait tanítványi elmaradtak
És elaludtak, Őtet pedig a rettegés, szörnyű fájdalom körülfogá,
Mert érzé, hogy mily szörnyű lesz halála.

Atyám a keserű pohárt vedd el éntőlem
Ó könyörülj, ó szánakozz elhagyott gyermekeden.
De megnyugszom végzéseden, akaratod szerint legyen egész életem.
Lejött hozzá vigasztalni az ég angyala
És lőn az ő verejtéke mint a víznek folyása.

De jön Júdás, az áruló, a dühös néppel,
Eladja a Jó Mesterét átkozott csók jelével.
Az ellenség reá törve kötelekkel kezeikben összekötözték,
Elhurcolták a főpapnak palotájába,
Ahol Péter tanítványa háromszor megtagadta.

Bársony székben ül Pilátus, Jézus is ott áll
A dühös nép között mintegy összetört liliomszál,
A nép vétkesnek kiáltja, de rá nem bizonyíthatja,
Az ártatlanra, Pilátus megmossa kezét drága edényből
Mondván: én ártatlan vagyok ez igaznak vérétől.

Az ítélet ki lett mondva a szentencia
És halálra ítéltetett az ég és a föld Ura
Ki az egekből leszállott, az emberek között talált keserű halált,
Örvend és vígad a pokol, sír a mennyország
Mert a világ megváltója ott függ már a keresztfán.

Home


Next song