ősidők dúsgazdag hajnalán

Ősidők dúsgazdag hajnalán

Ősidők dúsgazdag hajnalán Az ember egyedül élve Életnek keblébe hajdanán Az első nagy igazság Nem jó egyedül Üres az élet és oly sivár.

Nem jó egyedül, szavamra senki sem vár. Üres az élet, mint sziklasír Létből a nem létbe vissza sír Kiért az élet, miért az élet Nincs benne sem öröm sem bánat Nem jó egyedül párjával zengi.

A kismadár nem jó egyedül Mondják a füvek, s a fák A fűbe csillogó kis bogár Az égből napfény és hold sugár Teremtő, szavára ezt zengi karával Nem jó egyedül.

Nem csupán földi az értelem Tudják azt, fenn is a mennybe Mi lenne jó lélek én velem. Ha nem volna jegyesem De, Jézus az enyém! Vérével eljegyzett engemet

Bár bűnös valék Megmosott szent vérével Üres az élet, mit lelkem bír Nem ijeszt a pedig néma sír Értem szenvedve, értem megvetve Győzzön a síron át

S nyitva menny ajtaját És, ő az enyém Vérével megmosott engemet Méltatlan valék, méltatott érdeme Szeretve várnak az angyalok Én erre mindennap gondolok Eljön hű jegyesem, és elvesszen engemet Óh milyen jó!

Home Next song