ősidők dúsgazdag hajnalán

Ősidők dúsgazdag hajnalán

Ősidők dúsgazdag hajnalán
Az ember egyedül élve
Életnek keblébe hajdanán
Az első nagy igazság
Nem jó egyedül
Üres az élet és oly sivár.

Nem jó egyedül, szavamra senki sem vár.
Üres az élet, mint sziklasír
Létből a nem létbe vissza sír
Kiért az élet, miért az élet
Nincs benne sem öröm sem bánat
Nem jó egyedül párjával zengi.

A kismadár nem jó egyedül
Mondják a füvek, s a fák
A fűbe csillogó kis bogár
Az égből napfény és hold sugár
Teremtő, szavára ezt zengi karával
Nem jó egyedül.

Nem csupán földi az értelem
Tudják azt, fenn is a mennybe
Mi lenne jó lélek én velem.
Ha nem volna jegyesem
De, Jézus az enyém!
Vérével eljegyzett engemet

Bár bűnös valék
Megmosott szent vérével
Üres az élet, mit lelkem bír
Nem ijeszt a pedig néma sír
Értem szenvedve, értem megvetve
Győzzön a síron át

S nyitva menny ajtaját
És, ő az enyém
Vérével megmosott engemet
Méltatlan valék, méltatott érdeme
Szeretve várnak az angyalok
Én erre mindennap gondolok
Eljön hű jegyesem, és elvesszen engemet
Óh milyen jó!

Home


Next song