Kéklő tengernek partján

Kéklő tengernek partján

1. Kéklő tengernek partján, Ott, hol mosolyg az ég. Ott, hol illattal fénnyel van telve a lég, Ott, hol zeng a madárdal, fény árad szerteszét; Ott kérdezte meg Jézus: monnd szeretsz-e még?

Kar.: Uram tudod jól, szeretlek én, A tied lettem s te az enyém. Tied a szívem, az életem. Én Uram Jézus, hű Mesterem.

2. Jézus kérdi újra: Péter, szeretsz-e még? Érted jöttem a földre, mert szeretlek rég. Érted ontottam vérem ott fenn a kereszfán. Mond hát szeretsz-e engem, mondd meg igazán.

Kar.: Mit mondjak neked én, Jézusom? Szeretlek téged szívemből nagyon Nem vágyom másra, nem sohasem. Csak veled élni hű Mesterem.

3. Harmad ízben is kérdi: Mond hát szeretsz-e még? Nem tagadsz-e meg újra, mint előbb tevéd? Mondod-e még egyszer, nem, nem ismerem Őt? Nyílik-e átokra ajkad egy cseléd előtt?

Kar.: Óh Uram kérlek könnyezve én Bocsásd meg nékem mit vétkezém. Ismered jól Te az én szívem Tudod, szeretlek hű Mesterem.

Home Next song