Kéklő tengernek partján

Kéklő tengernek partján

1. Kéklő tengernek partján,
Ott, hol mosolyg az ég.
Ott, hol illattal fénnyel
van telve a lég,
Ott, hol zeng a madárdal,
fény árad szerteszét;
Ott kérdezte meg Jézus:
monnd szeretsz-e még?

Kar.:
Uram tudod jól, szeretlek én,
A tied lettem s te az enyém.
Tied a szívem, az életem.
Én Uram Jézus, hű Mesterem.

2. Jézus kérdi újra:
Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem a földre,
mert szeretlek rég.
Érted ontottam vérem
ott fenn a kereszfán.
Mond hát szeretsz-e engem,
mondd meg igazán.

Kar.:
Mit mondjak neked én, Jézusom?
Szeretlek téged szívemből nagyon
Nem vágyom másra, nem sohasem.
Csak veled élni hű Mesterem.

3. Harmad ízben is kérdi:
Mond hát szeretsz-e még?
Nem tagadsz-e meg újra,
mint előbb tevéd?
Mondod-e még egyszer,
nem, nem ismerem Őt?
Nyílik-e átokra ajkad
egy cseléd előtt?

Kar.:
Óh Uram kérlek könnyezve én
Bocsásd meg nékem mit vétkezém.
Ismered jól Te az én szívem
Tudod, szeretlek hű Mesterem.

Home


Next song