Forog a szerencse

1. Forog a szerencse,
mit bízunk ő benne,
Semmiben nem állandó.
Csak ideig kedvez
Tündöklő üveghez,
Mindenképpen hasonló.
Ki mint hogy eltörik,
Így ő is változik,
Állapotja romlandó.

2. E rossz csalárd világ
kimerő hamisság
Engem már elveszte.
Mint halál horogra,
Úgy csala sok búra,
Hízelkedő beszéde
Ékkével táplála,
Melyben rejtve vala
iszonyú csalárd mérge.

3. Nyughatatlan sok gond,
Íme, annyira ront,
Hogy nemsoká megemészt.
Ha nem szánja lelkem,
teremtő Istenem,
Sok bú, siralom elveszt.
Sőt én ellenségem
Csudálja, hogy engem
A föld is el nem süllyeszt.

4. Türnöm hát jobb lészen
mert még elővészen
Istenem szent Fiáért;
Bűnöm elfelejti,
Pokolra nem veti
Lelkem, ki hozzá megtért;
Bár súlyos kereszttel
Próbál és megterhel
Méltatlan életemért.

5. Megszán még Istenem,
Ennyi sok siralmim
Tudom, jóra fordulnak.
Múlnak sóhajtásim,
Noha most könnyeim
Szemeimből csordulnak
Mint napeső után,
Így bánatim után
Örömim megújulnak.

Home


Next song