Forog a szerencse

1. Forog a szerencse, mit bízunk ő benne, Semmiben nem állandó. Csak ideig kedvez Tündöklő üveghez, Mindenképpen hasonló. Ki mint hogy eltörik, Így ő is változik, Állapotja romlandó.

2. E rossz csalárd világ kimerő hamisság Engem már elveszte. Mint halál horogra, Úgy csala sok búra, Hízelkedő beszéde Ékkével táplála, Melyben rejtve vala iszonyú csalárd mérge.

3. Nyughatatlan sok gond, Íme, annyira ront, Hogy nemsoká megemészt. Ha nem szánja lelkem, teremtő Istenem, Sok bú, siralom elveszt. Sőt én ellenségem Csudálja, hogy engem A föld is el nem süllyeszt.

4. Türnöm hát jobb lészen mert még elővészen Istenem szent Fiáért; Bűnöm elfelejti, Pokolra nem veti Lelkem, ki hozzá megtért; Bár súlyos kereszttel Próbál és megterhel Méltatlan életemért.

5. Megszán még Istenem, Ennyi sok siralmim Tudom, jóra fordulnak. Múlnak sóhajtásim, Noha most könnyeim Szemeimből csordulnak Mint napeső után, Így bánatim után Örömim megújulnak.

Home Next song