Testvéreink, menjünk bátran

1. Testvéreink, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban megállni nagy veszély, Merítsünk hát erőt a menny felé sietni, Nem állni meg pihenni a boldog cél előtt.

2. A keskeny útra terünk, ne rettentsen meg az, Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz; Mint egykor Ő tevé, most vele s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa a szent város fele.

3. Ó emberünk, ha szenved, az jó nekünk, tudom, Ki test és vérnek enged, az nem jár jó úton. A láthatot ne bánd, oh, rázd, le mi kötözne, Hadd törjön “én”-ed össze, menjen halálon át.

4. Zarándokokként járva legyen kezünk üres, Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, mi tőle el se kérjük! Kevéssel is beérjük, s bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva s borítja sok tövis, Nehéz emelni rajta még a keresztet is; De egy út van csupán, így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, hű mesterünk után!

6. Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek, Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg; De aki ránk figyel, az víg dalunkat hallja. Dicső remény sugallja, mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős, Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, tudjunk utolsók, lenni, A bajt magunkra venni a földi életen át!

8. Menjünk vígan, sietve, hisz utunk egyre fogy, Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy. Csak még egy kis türes, ha ót híven követjük, A láncot mind levetjük, vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, Örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek, Atyátoknál pihentek, megfáradt gyerekek.

Home Next song