Testvéreink, menjünk bátran

1. Testvéreink, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban megállni nagy veszély,
Merítsünk hát erőt a menny felé sietni,
Nem állni meg pihenni a boldog cél előtt.

2. A keskeny útra terünk, ne rettentsen meg az,
Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz;
Mint egykor Ő tevé, most vele s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa a szent város fele.

3. Ó emberünk, ha szenved, az jó nekünk, tudom,
Ki test és vérnek enged, az nem jár jó úton.
A láthatot ne bánd, oh, rázd, le mi kötözne,
Hadd törjön “én”-ed össze, menjen halálon át.

4. Zarándokokként járva legyen kezünk üres,
Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ, mi tőle el se kérjük!
Kevéssel is beérjük, s bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva s borítja sok tövis,
Nehéz emelni rajta még a keresztet is;
De egy út van csupán, így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, hű mesterünk után!

6. Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek,
Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg;
De aki ránk figyel, az víg dalunkat hallja.
Dicső remény sugallja, mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős,
Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz.
Tartsunk jól össze hát, tudjunk utolsók, lenni,
A bajt magunkra venni a földi életen át!

8. Menjünk vígan, sietve, hisz utunk egyre fogy,
Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy.
Csak még egy kis türes, ha ót híven követjük,
A láncot mind levetjük, vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút,
Örök hazába, ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek,
Atyátoknál pihentek, megfáradt gyerekek.

Home


Next song