Fölkelt a szép ezüst hold

1. Fölkelt a szép ezüst hold, A csillag ezres égbolt Oly tisztán tündököl; Az erdő áll sötéten Fehér köd ott a réten Csodásan száll a légbe föl.

2. Mi csend borult a földre Mit alkony leple föd be, Meghitten integet, Mint nyájas tiszta hajlék, Hol nappalodnak terhét Kialhatod, feledheted.

3. Nem látod-é a holdat? Fél arca int, mosolyg csak, Pedig kerek s egész, Van sok, mit itt az ember Nem lát jól földi szemmel Min épp azért, nevetni kész.

4. Mint gyenge földi féreg, Kik bűn útjára tértek, Mi nem sokat tudunk. Sok csalfa képet űzünk, Sok furfangot kifőzünk, A céltól csak messzebb jutunk.

5. Óh, add, üdvöd keressük, Ne a mulandót lessük, Ne kössön fénye meg. Hagyj egyszerűvé válni Előtted élni, járni, Mint vidám gyermekek.

6. Ha jő a végső óra, Fordítsd a kínt is jóra, Óh, adj szelíd halált, Ha innen elvezetsz te, Oh, hadd jutunk egedbe Úr Istenünk és jó Atyánk!

7. Feküdjünk házi népem, Az Isten szent nevében; Ott künn leselg a fagy. Bocsásd meg bűneinket, Engedj pihenni minket Beteg szomszédnak álmot adj!

Home Next song