Fölkelt a szép ezüst hold

1. Fölkelt a szép ezüst hold,
A csillag ezres égbolt
Oly tisztán tündököl;
Az erdő áll sötéten
Fehér köd ott a réten
Csodásan száll a légbe föl.

2. Mi csend borult a földre
Mit alkony leple föd be,
Meghitten integet,
Mint nyájas tiszta hajlék,
Hol nappalodnak terhét
Kialhatod, feledheted.

3. Nem látod-é a holdat?
Fél arca int,
mosolyg csak,
Pedig kerek s egész,
Van sok, mit itt az ember
Nem lát jól földi szemmel
Min épp azért, nevetni kész.

4. Mint gyenge földi féreg,
Kik bűn útjára tértek,
Mi nem sokat tudunk.
Sok csalfa képet űzünk,
Sok furfangot kifőzünk,
A céltól csak
messzebb jutunk.

5. Óh, add, üdvöd keressük,
Ne a mulandót lessük,
Ne kössön fénye meg.
Hagyj egyszerűvé válni
Előtted élni, járni,
Mint vidám gyermekek.

6. Ha jő a végső óra,
Fordítsd a kínt is jóra,
Óh, adj szelíd halált,
Ha innen elvezetsz te,
Oh, hadd jutunk egedbe
Úr Istenünk és jó Atyánk!

7. Feküdjünk házi népem,
Az Isten szent nevében;
Ott künn leselg a fagy.
Bocsásd meg bűneinket,
Engedj pihenni minket
Beteg szomszédnak álmot adj!

Home


Next song