A mélységből kiáltok én

1. A mélységből kiáltok én,
Hallgass meg Istenem,
Te kegyes füled fordítsd felém,
Nyisd meg könyörgésemre!
Mert hogyha számon tartanád
Vétkünk, bűnünk egész hadát,
Ki állna meg úgy Előtted?

2. Ingyen adod kegyelmedet,
Hogy eltörölje vétkünk,
Kiérdemelni nem lehet,
Akármi képen éltünk.
Előtted nincsen érdemünk,
Téged csupán csak félhetünk,
Számítván irgalomra.

3. Reményem hát csupán Te vagy,
Nem bízom érdemembe,
Tudom, jóságod el se hagy,
Szívem építhet erre,
Mert ezt ígéri szent igéd,
Vigasz ez nékem s menedék,
Amelyre mindig várok.

4. Ha várni kell is éjjelig,
Megint reggelre kelnem,
Hatalmadban nem kétkedik,
És nem szorong a lelkem.
A lelki Izrael, melyet
Az Isten Lelke szült, nevelt,
Így várjon Istenére.

5. Bár nagyra nőttek bűneink,
Nagyobb az Úr türelme,
Minden bajunkba megsegít
Határtalan kegyelme.
Sok bűnéből kimentheti,
Mint jó pásztor legelteti
Ő Izraelt örökre.

Home


Next song