Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Azt próbálja, kit szeret, Így növeli hitedet. Sion, ezt hát jól gondold meg, S szabj határt bús gyötrelmednek!

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod Őt, Ki reményed és erőd; Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Azt ne gondold, látván ezt, Hogy téged e perc elveszt! Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod, S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érne kínos rabhalál, Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj! Emlékezz, ki népe vagy? Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí'! Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzve a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Home Next song