Nézz szét, szívem, mily öröm ért

1. Nézz szét, szívem, mily öröm ért,
A nyár, a napfény, ó, de szép!
Az Isten adta nékünk.
Csak nézz a földön szerte szét,
Mind bontja mezőnk szép díszét,
Lásd, nékünk nyílnak, s értünk,
Mily illatos a kertünk!

2. Lombdúsan állnak mind a fák,
Fű rejti el a föld porát
Szép bársony zöld ruhával.
Őt áldja fű, fa, minden ág,
A tarka rét, a sok virág;
Ha szellő szárnya lebben,
Nem szól a hárfa szebben.

3. A kis pacsirta égbe száll,
Az erdő mélyén kis madár
Kibújt a rejtekéből,
Dalt zeng a kedves csalogány
És véle örvend valahány.
Visszhangzik, zeng a vígság;
Hegy, völgy, halom és síkság.

4. Én mért pihennék szótlanul,
Hisz naponként megáld az Úr!
Kelj, hálaérzet, bennem!
Mint kis patak, oly vígan folyj,
Zengj, énekem,
csak Róla szólj,
Az Alkotóról híven,
Zengj háladalt én szívem!

5. Oly szép az Úrral minden itt,
A pusztaság is boldogít.
De jó is nékünk Véle!
Ha majd a föld is szertehull,
A menny lesz nékünk sátorul,
Hol nem jön tél a nyárra,
Ott vár az élet fája.

6. Ott élhetünk, - ó, mily öröm!
– Hol minden tiszta fényözön,
Hol Krisztus Úr, a kertben,
Ott víg Szeráfok hangja zeng
És háladallal hárfa peng,
Nem szűnve dicsér néped:
Ó, hála Uram, Néked!

Home


Next song