Mint a szep híves patakra

1. Mint a szép híves patakra
A szarvas kívánkozik;
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És Hozzá fohászkodik.

Hozzád, ó, én Istenem,
Szomjan óhajt én lelkem;
Vajon színed elejébe
Eljutok-e még, Istenem?

2. Könnyhullásim lett énnékem
Étkem éjjel és nappal,
Ha midőn ezt kérdik tőlem:
Hol az Isten, kit vártál?

Lelkem erre kiontom,
És te házad óhajtom,
Hol a hívek seregében
Éneklésben örvendezem.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el?
Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el,
Még majd örvendesz Benne!

Mert énhozzám orcáját,
Nyújtja szabadítását;
Én kegyelmes Úr Istenem,
Mely igen kesereg lelkem!

4. Örvénylése árvizednek
És a zúgó hagy habok
Rajtam összeütközének,
Mégis Hozzád óhajtok;

Mert megtartasz úgy nappal,
Hogy ezért nagy vígsággal
Éjjelente zengem Néked
Éneklésben dicséreted.

5. Én lelkem, mire csüggedsz el?
Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el,
Még majd örvendesz Benne,

Mert nekem szemlátomást
Nyújt kedves szabadulást,
Megmutatja nyilván nékem,
Hogy csak Ő az én Istenem!

Home


Next song