Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk

1. Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk, Győzelmes, végső küzdelmünk után? E pusztaságból szép hazánkba lépünk, Az örök Éden arany kapuján.

Ha lábunkról a port majd letöröljük, És többé már nem verejtékezünk, Istenünk arcát színről-színre nézzük, És Nála mindörökké örvendünk!

2. Miként leszünk, ha majd az örök élet Fényében Véle örvendezhetünk? Valóra válik sok csodás ígéret; És bűntől menten Nála lehetünk.

Ott már nem ejtünk könnyet soha többé, Nem emészt minket gond és félelem. Részünk lesz majd a dicsőség örökké, Áld, betölt magával a kegyelem!

3. Miként leszünk, ha majd közelről halljuk Égi karének áradó szavát; És zengő hárfák hangján magasztaljuk Őt, kinek fény övezi homlokát?

Ha messze hangzik Isten városából A hálaének hangja szerteszét; Imádat száll a szívek oltáráról, Zengik a Báránynak dicséretét!

4. Miként leszünk, ha mindazt majd meglátjuk, Mit fül nem hallott, s szív nem érezett? Nem volt itt nékünk olyan boldogságunk, Mint amit Ő, népének készített…

Fel, fel tehát a meredek ösvényen, Csak küzdjünk bátran, lankadatlanul! Aki a harcban győzedelmes lészen: Végtelen üdvvel várja fönn az Úr!

Home Next song