Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk

1. Miként leszünk, ha majd a célhoz érünk,
Győzelmes, végső küzdelmünk után?
E pusztaságból szép hazánkba lépünk,
Az örök Éden arany kapuján.

Ha lábunkról a port majd letöröljük,
És többé már nem verejtékezünk,
Istenünk arcát színről-színre nézzük,
És Nála mindörökké örvendünk!

2. Miként leszünk, ha majd az örök élet
Fényében Véle örvendezhetünk?
Valóra válik sok csodás ígéret;
És bűntől menten Nála lehetünk.

Ott már nem ejtünk könnyet soha többé,
Nem emészt minket gond és félelem.
Részünk lesz majd a dicsőség örökké,
Áld, betölt magával a kegyelem!

3. Miként leszünk, ha majd közelről halljuk
Égi karének áradó szavát;
És zengő hárfák hangján magasztaljuk
Őt, kinek fény övezi homlokát?

Ha messze hangzik Isten városából
A hálaének hangja szerteszét;
Imádat száll a szívek oltáráról,
Zengik a Báránynak dicséretét!

4. Miként leszünk, ha mindazt majd meglátjuk,
Mit fül nem hallott, s szív nem érezett?
Nem volt itt nékünk olyan boldogságunk,
Mint amit Ő, népének készített…

Fel, fel tehát a meredek ösvényen,
Csak küzdjünk bátran, lankadatlanul!
Aki a harcban győzedelmes lészen:
Végtelen üdvvel várja fönn az Úr!

Home


Next song