Ha alkonypír bíborba vonja

1. Ha alkonypír bíborba vonja
Az esti égnek fellegét
Eltűnik már a nap sugára,
S madár daloktól zeng a lég;
Hálával megtelik a szív,
És minden áhítatra hív.

2. Bár hallgatag a rét virága,
De szótlan is imát rebeg,
És színpompás kelyhét kitárva,
Fejét szelíden hajtja meg.
Az égbe küldi illatát,
Az Alkotóhoz sóhaját.

3. Oly kedves a hűs esti élet,
Mikor minden nyugodni tér,
Ó, ember,
int a szép természet
S a csendben elközelgő éj:
Légy telve hálaérzettel,
Te is imában mélyedj el

Home


Next song