Ha alkonypír bíborba vonja

1. Ha alkonypír bíborba vonja Az esti égnek fellegét Eltűnik már a nap sugára, S madár daloktól zeng a lég; Hálával megtelik a szív, És minden áhítatra hív.

2. Bár hallgatag a rét virága, De szótlan is imát rebeg, És színpompás kelyhét kitárva, Fejét szelíden hajtja meg. Az égbe küldi illatát, Az Alkotóhoz sóhaját.

3. Oly kedves a hűs esti élet, Mikor minden nyugodni tér, Ó, ember, int a szép természet S a csendben elközelgő éj: Légy telve hálaérzettel, Te is imában mélyedj el

Home Next song